Dr.Hegedüs Lajos a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének Elnöke:
A Taláros Testület „malmai”, ha lassan is, de úgy tűnik, hogy őrölnek. Bár nem teljesen hazai „üzemanyaggal”, de felhasználva az ENSZ és a manapság sokat szidott EU „emberi jogi üzemanyagát”, képesek jó döntést hozni egy olyan helyzet megoldásának irányába, amelybe emberek és családok tízezrei, százezrei egy embertelen jogszabály következtében kerültek.
Szerencsére úgy tűnik, hogy működik a hatalmi ágak egyik fontos intézménye, a bírósági szervezet, amely nem hajtja végre kritika nélkül a méltánytalan jogszabályokat, hanem esküjének megfelelve, az adott helyzeteket mérlegelve végzi a dolgát. Működik az alapvetői jogok biztosa és annak hivatala, mert állásfoglalásában felhívta a figyelmet a kifogásolt jogszabály aggályos részeire. Működik az ügyvédi kar, amelynek a tagjai közül többen felvállalnak reménytelennek tűnő ügyeket is és lelkiismeretesen végig is viszik azokat. Működik az érdekképviselet, amely felemelte és felemeli a szavát akkor, amikor súlyos, megalázó és méltánytalan érdeksérelmek érik az általa képviselt embereket. Látszólag tehát, minden rendben van szép hazánkban a jogállamiság tekintetében.
Nagy kérdés azonban, hogy a jogszabály-előkészítő és a jogalkotó parlamenti szavazógép mit fog leszűrni és felhasználni az Alkotmánybíróság hosszú és bonyolult érvelésével alátámasztott határozatából. Érezni fogja-e Magyarország Kormánya és Országgyűlése a felelősségét a megalázott, anyailag és érzelmileg tönkretett emberekért, családokért? Érzi-e, érezni fogja-e az új jogszabály megalkotásakor azoknak a fogyatékos, beteg embereknek a helyzetét, akiket „önkéntes” felülvizsgálatra kötelezett, akik esetében olyan döntések meghozatalára „kényszerítette” az eljáró szakértőket, amelyeket saját lelkiismeretük és szaktudásuk szerint nem hoztak volna meg.
Képes lesz-e a magyar Kormány és Parlament átérezni annak az általam nemrégiben képviselt, 60. évéhez közeledő embernek a helyzetét, akit 30 év folyamatos munkaviszony és járulékfizetés után, gégerák miatt, teljes gégefő-kiirtás után, beszédképtelenül még a korábbi jogszabály alapján „véglegesen” II. csoportos rokkantnak minősítettek, aztán tavaly a második felülvizsgálat során, az eredeti állapotának rosszabbodása mellett, a később bekövetkezett súlyos halláskárosodása, súlyos látásromlása és kétszeri bokatörése ellenére 68 %-os egészségkárosodottnak minősítettek vissza I. és II. fokon és a bírósági felülvizsgálat során is? Ennek következtében, a ma Magyarországon magasnak minősülő, havi 92.000 forint összegű rokkantsági ellátása helyett havi 79.000 forint ellátást állapítottak meg számára.
Gyakorló ügyvéd és közel negyven éve fogyatékossággal élő emberek érdekérvényesítésével foglalkozó önkéntes vagyok. A kifogásolt jogszabály bevezetésekor és azt követően 2015-ig a MEOSZ vezetője voltam. A Szövetség képviseletében a Kormány, a Parlament, az Alkotmánybíróság, a Strasbourgi Bíróság előtt tiltakoztunk, eljárásokat kezdeményeztünk, demonstrációt szerveztünk, szakmai javaslatokat készítettünk, mindez ideig úgy tűnt, hogy hiába. Nyilvánosan, tévéműsorokban, parlamenti bizottsági üléseken és mindenütt máshol is, az aktuálisan illetékes kormányképviselők hazugsággal, politikai hangulatkeltéssel vádoltak, amikor rámutattunk arra, hogy az embertelen jogszabály elfogadtatása érdekében a propagandagépezetükben szajkózott érveik hazugságok, valótlanságok voltak.
Most reménykedni kezdtem, hogy talán mégsem éltünk hiába, nem harcoltunk hiába érdekvédők és a bennünket támogató jóindulatú emberek. Csak remélni és kívánni tudom, hogy az alkotmánybírósági döntés végeredménye segíteni fog azoknak, akik még élnek az érintettek közül és azoknak is, akik ezt követően kerülnek abba a helyzetbe, hogy az egészségkárosodásuk miatt szükségük lesz az „igazi” társadalmi szolidaritásra.
dr. Hegedüs Lajos ügyvéd, rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó